A vadon élő állatokban előforduló veszettség felszámolásának hatékony módja a rókák orális immunizálása, melynek során a rókák számára vonzó csalianyagba burkolt veszettség vakcinát juttatnak ki a rókák élőhelyeire. Magyarországon 1992-ben történt először vakcinakiszórás a Nyugat-Dunántúlon, egy 6000 km²-es területen. A kedvező tapasztalatok alapján a kezelt területet folyamatosan bővítette az állategészségügyi hatóság, 1996-2000-ig a teljes Dunántúlra, 2001-2003-ig a Duna-Tisza közére, 2004-2007-ig az ország teljes területére kiterjesztve azt. 2004 és 2006 között PHARE program keretében, 2007-től pedig Európai Uniós társfinanszírozással, jelenleg 75%-os Európai Uniós támogatással zajlik a vakcinázási program. 2008-tól 2013 tavaszáig, a sikeres ausztriai és szlovákiai mentesítési programnak köszönhetően, csak az országhatár Szlovénia és Ukrajna közötti szakasza mentén, azaz a veszettségtől nem mentes országokkal szomszédos területeken, egy kb. 50 km-es sávban zajlott a vakcinázás. A betegség 2013. évi újabb megjelenését követően az ország középső részén gócvakcinázásra került sor, majd a vakcinázási területet a Dunától keletre az ország teljes területére kiterjesztette az állategészségügyi hatóság. 2021-2022-2023-ban már csak a Dunától keletre eső terület déli és keleti sávjában történik vakcinázás.
.jpg)
Az Európai Unió által támogatott veszettség mentesítési programot a NÉBIH szervezi a megyei kormányhivatalok bevonásával és a közbeszerzési eljáráson nyertes cég közreműködésével.
A vakcinázási program fő célállatfaja a vörös róka, melynek mintegy 60 ezer egyedet számláló állománya él Magyarországon. Említést érdemel azonban, hogy a módszer más vadon élő ragadozókban is hatékony lehet, így a Magyarországon dél felől egyre nagyobb területet meghódító, 17 ezer egyedre becsült aranysakál állományban is, de a vizsgálatok szerint például a borzok is elfogyasztják a csalétket, ha megtalálják. Régebben a vakcinát csirkefejbe rejtették, de ma már többféle gyári készítmény áll rendelkezésre, amit kifejezetten úgy készítenek, hogy a rókák számára vonzó szagú és ízű legyen. A csalétek az ember számára kellemetlen szagú, ennek belsejében található az oltóanyag.
A vakcina tartalmú csalétkeket évente kétszer, az áprilisi tavaszi és az októberi őszi kampány során, kisrepülőgépekről szórják ki a rókák élőhelyein (azaz elsősorban az erdősült és a mezőgazdasági területeken), az ország területének kevesebb, mint egyharmadán. Lakott területre nem szórnak ki csalétkeket. A NÉBIH minden egyes vakcinázási kampány előtt a honlapján ad részletes tájékoztatást a vakcinázással érintett területekről és a vakcinázás időpontjáról.
A vakcina tartalmú csalik kiszórása kisrepülőgépek használatával történik. A repülési munkák kampányonként mintegy két hetet vesznek igénybe. A repülőgépek előre meghatározott, egymástól 1000 méterre lévő párhuzamos útvonalakon 100-120 km/h sebességgel repülik be a kijelölt területet. A területek egyenletesebb kezelése érdekében a repülési útvonalakat az egymást követő kampányokban 90°-kal elforgatják. A repülőkbe beépített, számítógéppel kontrollált kiszóró berendezéssel négyzetkilométerenként 20 adag csalit szórnak ki. A repülőgépek mindegyikében a navigációt segítő berendezések mellett a repülési útvonalakat és a csalik kiszórásának helyét rögzítő, valamint a kijelölt útvonalon kiszórandó vakcina mennyiséget kalkuláló számítógép is található.
Egyes területeken, ahol a repülés nem engedélyezett (például gáztározók légterében), kézzel végzik a csalik kihelyezését a rókák élőhelyein. Ezt a munkát Magyarországon vadbiológusok végzik. A kézzel kihelyezett vakcinák mennyisége egy-egy kampányban elenyésző a repülőgépes kiszóráshoz képest.
2021-től Magyarország 27423 km²-es vakcinázott területe Baranya (Dunától keletre eső kis része), Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék meghatározott részét foglalja magába.
A magyarországi veszettség helyzet kedvezőtlen alakulása miatt a veszettségtől nem mentes Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye teljes területén 2024-től a vakcinakiszórás dupla csalétek sűrűséggel történik mindaddig, amíg ezt a járványügyi helyzet indokolttá teszi.
A vakcinázott területeken piros színű plakátok tájékoztatják a lakosságot, kirándulókat az immunizációs kampányról. Annak érdekében, hogy a rókák minél nagyobb arányban egyék meg a csalétekbe rejtett oltóanyagot az érintett területeken a vakcinázás kezdetétől számított huszonegy napig ebzárlat és legeltetési tilalom lép érvénybe, amire a plakát szintén figyelmeztet.
A vakcinázás hatékonyságának ellenőrzésére monitoring (felmérő) vizsgálatot kell folytatni az ország vakcinázott területén. A tavaszi illetve őszi vakcinázási kampányt követően egy hónappal kezdődik a mintavétel a kezelt területekről. A rókák kilövése és vizsgálatra küldése a vadászatra jogosultak feladata. 100 km² területenként négy felnőtt rókát vagy aranysakált kell a jogosultaknak eljuttatniuk az állategészségügyi szolgálat részére, laboratóriumi vizsgálat céljára. A beküldött rókákból és sakálokból a NÉBIH laboratóriumai kétféle vizsgálattal ellenőrzik, hogy találkozott-e a róka illetve sakál a vakcinával: a csali anyagába kevert úgynevezett biomarker (tetraciklin) jelenlétét vizsgálják állkapocs (fog) mintából, illetve a veszettségvírus elleni ellenanyagok jelenlétét vizsgálják vérmintából. A tetraciklin jelenléte a fogmintában azt igazolja, hogy a róka (sakál) a csalit felvette, elfogyasztotta, a vérben jelen lévő ellenanyagok pedig a betegség elleni védettség kialakulását igazolják.
A vakcinázási program hatékonyságát az alapján lehet megítélni, ha megvizsgáljuk, hogy a rókaállományban mekkora azoknak az egyedeknek az aránya, amelyek csalétket felvették és a veszettség ellen védetté váltak. Az évek során a vakcinázott területen kilőtt rókák 70-80 %-a vette fel a vakcinát, és a vizsgált egyedek 30-40 %-ában voltak jelen a veszettség elleni ellenanyagok. A 2023-2024-es vadászati évben a vakcinázott területen kilőtt rókák 75,2 %-ából sikerült kimutatni a tetraciklin biomarker jelenlétét, és a vizsgált egyedek 30,5 %-ában voltak jelen a veszettség elleni ellenanyagok. Ugyanekkor az aranysakálok 70,6 %-a vette fel a vakcinát, és 19 %-ában voltak jelen az ellenanyagok.
Ezek az eredmények a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban állnak, jónak tekinthetők, a veszettség mentesítési programunk a nemzetközi szakmai ajánlásoknak és az uniós követelményeknek is megfelel.